Egy kapcsoló, ami sok kérdést vetett fel
A Wartburg 353 sebességváltójában szabadonfutó működött, amelyet a kormányoszlop alatti kapcsolóval lehetett be- és kikapcsolni. Bekapcsolt állapotban, ha a vezető levette a lábát a gázról, az autó nem fékezett a motorral, hanem szabadon gurult tovább, miközben a motor alapjáraton járt.
Mai szemmel ez furcsa megoldásnak tűnik, de a kétütemű motor működéséből adódóan nagyon is logikus volt.
A kétütemű motor kenési problémája
A Wartburg kétütemű motorjának nem volt külön olajkenési rendszere: az olaj a benzinbe keverve jutott el a mozgó alkatrészekhez. Ez addig működött jól, amíg a motor folyamatosan kapott keveréket.
Motorfékezéskor azonban a gázpedál felengedésével a pillangószelep bezárt, és nagyon kevés keverék jutott a motorba, miközben az autó mozgása tovább forgatta a motort, akár magas fordulatszámon is. Ilyenkor a motor kevés olajat kapott, és hosszabb lejtmenetben a kenés elégtelenné válhatott, ami a dugattyú beszorulásához vezethetett.
A szabadonfutó megoldása
A szabadonfutó ezt a helyzetet kerülte el. Amikor a vezető elvette a gázt, a motor leválasztódott a kerekekről, és alapjáratra esett vissza. Így nem pörgött magas fordulaton keverék nélkül, és a kenés biztonságos maradt.
Egy másik előnye az üzemanyag-takarékosság volt. Gurulás közben a motor csak alapjáraton fogyasztott, és sík terepen vagy enyhe lejtőn hosszú szakaszokat lehetett így megtenni.
Kuplung nélküli váltás
A szabadonfutó egy kényelmi előnnyel is járt: bekapcsolt állapotban a fokozatok között kuplung nélkül is lehetett váltani, amikor a gázt levették. A motor ilyenkor nem terhelte a váltót, így a fokozatok könnyebben kapcsolódtak.
Sok Wartburg-vezető ezt ki is használta, és hozzászokott ehhez a sajátos vezetési stílushoz. Más autókra átülve aztán meglepődtek, hogy ott a gáz elvételekor az autó azonnal lassul.
Lejtőn ki kellett kapcsolni
A szabadonfutónak volt egy fontos hátránya: motorfék nélkül hosszú lejtőkön csak a fékkel lehetett lassítani. A folyamatos fékezés felhevítette a fékeket, és a hatásuk csökkenhetett. Ezért hegyi utakon a szabadonfutót ki kellett kapcsolni, hogy a motor is segítsen a lassításban.
Ehhez szolgált a kormányoszlop alatti kapcsoló. A tapasztalt vezetők tudták, mikor kell átállítani, és a hegyi nyaralásoknál ez fontos biztonsági mozdulat volt.
Nem csak a Wartburg ismerte
A szabadonfutó nem kizárólag a Wartburg sajátossága volt. Más kétütemű autókban is alkalmaztak hasonló megoldást ugyanebből az okból, például a svéd Saab korai kétütemű modelljeiben.
A négyütemű motorok és a modern kenési rendszerek elterjedésével a szabadonfutó feleslegessé vált. A Wartburg 353 tulajdonosai számára azonban ez a kis kapcsoló a típus egyik legjellegzetesebb emléke maradt.