Egy olasz autó, amelyet a szovjet utakra szabtak
A Lada 1200, gyári nevén VAZ-2101, 1970-ben indult el a szovjetunióbeli Togliattiban, az akkor felépült AvtoVAZ gyár első termékeként. Az alapot a Fiat 124 adta, amely 1967-ben az Év Autója címet is elnyerte. A szovjet változat azonban nem egyszerű licencmásolat volt: a források szerint mintegy nyolcszáz ponton módosították.
A karosszéria vastagabb acéllemezből készült, ami nagyjából 90 kilóval nehezebbé tette az autót, a hasmagasságot megemelték a rossz utak miatt, a hátsó tárcsafékeket dobfékre cserélték, és a motort is egy új, felülvezérelt vezérműtengelyes konstrukció váltotta. A korai példányokon indítókurbli nyílása is volt, hogy nagy hidegben, lemerült akkumulátorral is be lehessen indítani a motort.
Zsiguli vagy Lada? A két név története
A Szovjetunióban az autót Zsigulinak hívták, a gyár közelében emelkedő Zsiguli-hegység után. A Lada nevet 1971-ben választották ki az exportpiacokra, egy autós magazin olvasói pályázatán beküldött javaslatok közül. Nyugaton és később nálunk is ez a név terjedt el hivatalosan.
Magyarországon azonban a köznyelv sokáig ragaszkodott a Zsigulihoz. A korai, kerek lámpás, krómlökhárítós 2101-esekre ma is gyakran így hivatkozunk, a „Lada” inkább a későbbi típusokhoz és a márkához kötődik. A két név párhuzamos élete jól mutatja, mennyire beépült az autó a hétköznapi beszédbe.
A keleti kínálat egyik legkívánatosabb autója
A hetvenes és nyolcvanas években az új autó vásárlása egészen más folyamat volt, mint ma. A kínálat szűk volt, a befizetés és az átvétel között évek telhettek el, ezért az autó átvétele valódi családi esemény volt. A Lada ebben a világban a „komolyabb” autók közé tartozott: négyütemű motor, tágasabb utastér és egy nyugati tervezésű alap, amely a Trabanthoz és a Wartburghoz képest modernebbnek hatott.
Az 1198 köbcentis motor nagyjából 60 lóerőt adott, ami akkoriban tisztességes teljesítménynek számított. A 2101-es iránti kereslet óriási volt: a gyár első évében még csak mintegy 22 ezer darab készült, 1973 decemberében viszont már az egymilliomodik autó is elkészült.
Hátsókerék-hajtás, egyszerű technika, örök javíthatóság
A klasszikus Lada elöl elhelyezett motorral és kardántengelyen keresztül hajtott hátsó kerekekkel készült. Ez a megoldás ma már inkább sportautókra jellemző, akkor viszont teljesen hétköznapi családi autós technika volt. Télen a hátul hajtott, könnyű far miatt sokan homokzsákot tettek a csomagtartóba, hogy jobban tapadjon az autó.
A konstrukció mai szemmel egyszerű, de éppen ez tette szerethetővé. A tulajdonosok jó része maga szerelte az autóját: gyertyát cserélt, szelephézagot állított, karburátort tisztított. A hidegindításhoz a kézi szívatót kellett kihúzni, és tudni kellett, mikor lehet visszatolni. Az alkatrészek évtizedeken át elérhetők maradtak, a szerelők pedig kívülről ismerték a típust.
Egy egész család épült rá
A 2101-esből számos változat és utód született. A 2102-es kombi több mint 660 ezer példányban készült, a 2103-as nagyobb motorral és dupla fényszórókkal az elegánsabb kategóriát képviselte, a később érkező 2105-ös és 2107-es pedig a szögletesebb nyolcvanas évekbe vitte tovább ugyanazt az alapot. Maga a 2101-es család 1988-ig volt gyártásban.
A hosszú gyártási idő miatt a Lada a magyar utcakép állandó szereplője lett. Taxiként, rendőrautóként és családi autóként egyaránt ott volt mindenhol, és a rendszerváltás után is sokáig szolgált.
Miért szeretjük ma a Zsigulit?
A Lada 1200 ma nem a gyorsaságával vagy kényelmével érdekes. A vékony oszlopok, a krómozott részletek, a keskeny gumik és az egyszerű, fémes műszerfal olyan korszakot idéznek, amelyet a mai autók formavilága teljesen maga mögött hagyott. Egy szépen megőrzött kerek lámpás Zsiguli ma ugyanúgy megállítja a járókelőket, mint egy klasszikus nyugati autó.
A Zsiguli nemcsak egy autó volt, hanem egy vágyott cél, amelyért évekig spórolt és várt a család. Ez az érzelmi többlet az, ami miatt ma is ennyi történet kötődik hozzá.