Kétmillió autó Mladá Boleslavból
A Škoda 120 és testvérmodelljei 1976 és 1990 között készültek a csehszlovákiai Mladá Boleslavban, a Škoda fő gyárában. A 105-ös, 120-as és 125-ös típusokból álló család gyári jelölése a 742-es volt, és összesen nagyjából kétmillió szedán készült belőle. A jobban felszerelt változatokat Vrchlabíban, a kupékat Kvasinyban gyártották.
A 120-as így a nyolcvanas évek közép-európai utcaképének egyik alapdarabja lett. Magyarországon is rengeteg futott belőle, és sok család számára ez volt az első vagy második saját autó.
A motor nem ott volt, ahol ma keresnénk
A Škoda 120 legfontosabb sajátossága a farmotoros elrendezés volt: a motor hátul helyezkedett el, és a hátsó kerekeket hajtotta, a csomagtartó pedig elöl, a motorháztető alatt kapott helyet. Ez a megoldás a Škodánál hagyományosnak számított, a korábbi típusok is így készültek, és a gyár a meglévő tapasztalatokra és gyártóeszközökre építhetett.
A hűtő viszont nem hátul, hanem elöl volt, termosztatikus ventilátorral. A hűtővíz így hosszú csöveken keresztül utazott végig az autón – szokatlan, de jól működő megoldás volt.
Négyhengeres motor, csendesebb karakter
A 120-as egy 1174 köbcentis, négyhengeres, vízhűtéses motort kapott, amely a változattól függően nagyjából 52–58 lóerős volt. A Trabanthoz és a Wartburghoz képest ez négyütemű, csendesebb és kulturáltabb erőforrás volt, a végsebesség pedig a jobb változatoknál 140 km/h körül alakult.
A farmotor miatt a Škoda 120 vezetése sajátos tapasztalatot igényelt. A nehéz far kanyarban könnyebben kitört, nedves vagy havas úton óvatosan kellett bánni a gázzal. Cserébe télen a hajtott hátsó kerekekre nehezedő súly jó tapadást adott, ami sokak szerint előny volt a havas utakon.
Egyszerű családi autónak készült
A Škoda 120 nem akart luxusautó lenni. Négy ajtó, tisztességes utastér, egyszerű, de átgondolt műszerfal és jól javítható technika: pontosan ezt várta tőle a közép-európai vásárló. A szerelők jól ismerték, az alkatrészek elérhetők voltak, és sok tulajdonos maga végezte el a kisebb javításokat.
Az exportpiacokon is próbálkozott: Nagy-Britanniában Estelle néven árulták, és olcsó, praktikus autóként sok vevőt talált. A sportosabb kupéváltozatok, a Garde és később a Rapid, a típus elegánsabb arcát mutatták.
A Favorit és egy korszak vége
A farmotoros korszakot a Škoda Favorit zárta le, amely 1987-től már elsőmotoros, elsőkerék-hajtású, modern ferdehátú autó volt. A 120-as gyártása 1990-ben ért véget, és vele együtt egy hosszú Škoda-hagyomány is lezárult.
A rendszerváltás után a Škoda a Volkswagen-csoport része lett, és a márka teljesen megújult. A farmotoros 120-as így egy olyan korszak jelképe maradt, amikor a cseh autógyártás még saját, különutas megoldásokkal dolgozott.
A dobozforma ma már szerethető
A Škoda 120 szögletes, egyenes vonalú formája a hetvenes évek tipikus autós formanyelve. A krómozott díszlécek, a négyszögletes lámpák és a nagy üvegfelületek olyan arányokat adnak az autónak, amelyek ma már eltűntek az autóiparból.
Egy szép példány ma feltűnőbb lehet az utcán, mint új korában volt. A veterántalálkozókon a 120-asok körül mindig akad valaki, aki elmeséli, hogy a családja ilyennel ment nyaralni, vagy éppen ezzel tanult meg vezetni.