Eisenachi család, több mint egymillió példány
A Wartburg 353 1966-tól 1988-ig készült a kelet-németországi Eisenachban. A gyártás két nagy szakaszra bontható: az eredeti 353-asból 356 330 darab, az 1975-ben bemutatott, továbbfejlesztett 353 W-ből pedig 868 860 darab készült. Összesen tehát jóval több mint egymillió Wartburg 353 gördült ki a gyárból, és ennek jelentős része Magyarországra is eljutott.
A szögletes karosszéria több mint két évtizedig szinte változatlan maradt. Ettől a hatvanas évek végén még modernnek ható forma a nyolcvanas évekre egyértelműen a keleti autózás jelképévé vált.
Három henger, két ütem
A Wartburg szíve egy nagyjából 1 literes, háromhengeres, kétütemű motor volt, amely a karburátortól függően 50 és 55 lóerő közötti teljesítményt adott. A kétüteműség itt is azt jelentette, hogy az olajat a benzinhez kellett keverni, a kipufogó pedig jellegzetes kékes füstöt eregetett.
A háromhengeres kétütemű motor hangja összetéveszthetetlen volt: egyszerre zúgó, pattogó és kissé fémes. Sokan ma is azt mondják, hogy a Wartburgot előbb hallották meg, mint ahogy befordult volna a sarkon. Ez a hang ma az egyik legerősebb Wartburg-emlék a veterántalálkozókon.
A szabadonfutó, amit sokan nem értettek
A Wartburg sebességváltójába szabadonfutót építettek, amely lehetővé tette, hogy gázelvételkor az autó motorfék nélkül guruljon tovább. A megoldás a kétütemű motor sajátosságaiból következett: gázelvételnél a keverékkel érkező olaj mennyisége is lecsökkent, ami hosszabb motorfékezésnél a motor kenését veszélyeztethette.
A szabadonfutó ráadásul üzemanyagot is spórolt, és kuplung nélküli váltást is lehetővé tett. A kormányoszlop alatti kapcsolóval ki lehetett iktatni, így hegyről lefelé a motor is fékezhetett. A tulajdonosoknak meg kellett tanulniuk, mikor melyik üzemmód a jobb, és ez a tudás ma is a Wartburg-legendárium része.
Tourist: a kombi, amely mindent elvitt
A Wartburg egyik valódi erőssége a helykínálat volt. A dobozszerű karosszéria jól kihasználható utasteret és nagy csomagteret adott, ezért családi autónak sokan kifejezetten szerették. Az 1968-ban bemutatott ötajtós Tourist kombi még ezen is túltett: a csomagtartója egy kisebb költözéshez is elég volt, a hátsó ajtaja és sárvédői üvegszálas műanyagból készültek.
A Tourist hamar a nyaraló családok, a kisvállalkozók és a hétvégi telkükre ingázók kedvence lett. Kemping, csónak, tetőcsomagtartó: a Wartburg-kombi sok magyar nyár hátterében ott állt.
A 353 W és az utolsó kísérlet
Az 1975-ös 353 W kívülről alig változott, de technikailag fontos előrelépés volt. Első tárcsafékeket, kettős körös fékrendszert és összecsukódó kormányoszlopot kapott, vagyis biztonságosabbá vált. A „W” betű a német „Weiterentwicklung”, azaz továbbfejlesztés szóra utalt.
Az utolsó nagy változás a Wartburg 1.3 volt, amely 1988 októberétől már Volkswagen-licences, négyütemű, négyhengeres motorral került az utakra. A modernizálás azonban későn jött: a rendszerváltás után a nyugati autók mellett a Wartburg nem tudott versenyképes maradni, és a gyártás 1991-ben véget ért.
Miért lett belőle retro ikon?
A rendszerváltás után megjelenő nyugati használt autók mellett a kétütemű Wartburg egyik napról a másikra régimódivá vált. A kilencvenes években még rengeteg járt az utakon, aztán lassan eltűntek, ahogy a tulajdonosok modernebb autóra cseréltek.
Ma a Wartburg ugyanazért különleges, amiért egykor hétköznapi volt: a formája, a hangja és a szaga egy lezárt korszakot hordoz. Egy jó állapotú 353-as vagy Tourist ma már igazi gyűjtői darab, amely mögött szinte mindig egy család története áll.