A kétütemű motor más elven működik
A Trabant 601 motorja kétütemű volt, vagyis minden főtengely-fordulatra jutott egy munkaütem, szemben a négyütemű motorokkal, ahol ehhez két fordulat kell. A kétüteműek egyszerűbbek, kevesebb alkatrészből állnak, nincs bennük szelepvezérlés és vezérműtengely, ezért olcsóbban gyárthatók.
A trükk az, hogy a friss üzemanyag–levegő keverék először a forgattyúházba kerül, és onnan jut át a hengerbe. A forgattyúház tehát nem olajteknőként működik, mint egy négyütemű motorban, hanem a keverék útjának része.
Ezért nem lehetett külön olajteknő
Egy négyütemű motorban az olaj a motor alján, a teknőben áll, és egy szivattyú juttatja el a kenési pontokhoz. A kétütemű Trabantban ez nem működhetett volna, mert a forgattyúházon keresztül áramló keverék magával ragadta volna az olajat. Ehelyett az olajat eleve az üzemanyaghoz keverték.
A keverékben lévő olaj így a forgattyúházon és a hengeren áthaladva bevonta a csapágyakat, a dugattyút és a hengerfalat, majd a benzinnel együtt elégett. Ez a megoldás egyszerű volt, de folyamatos olajfogyasztással járt.
Milyen arányban kellett keverni?
A Trabant 601-hez a későbbi években 1:50 arányú keveréket írtak elő, vagyis 50 liter benzinhez 1 liter kétütemű olajat. A korábbi időkben, gyengébb minőségű olajokkal ennél nagyobb olajarány volt szokásos. Fontos volt, hogy kifejezetten kétütemű motorokhoz való olajat használjanak.
A keverés pontosságára figyelni kellett. Túl kevés olajnál a motor nem kapott elég kenést, és a dugattyú beszorulhatott, ami komoly és drága javítást jelentett. Túl sok olajnál viszont erősebb lett a füst, kormozódott a gyertya, és a motor nehezebben járt.
Keverékkút és a tankolás rituáléja
A keleti blokk benzinkútjain külön keverékkutak is voltak, ahol a benzint már az előírt arányú olajjal elkeverve lehetett tankolni. Ez megkönnyítette a dolgot, de sok tulajdonos maga keverte a keveréket: először az olajat öntötte a tankba, majd rátankolta a benzint, hogy jól elkeveredjen.
A csomagtartóban ezért gyakran ott lapult egy flakon kétütemű olaj és egy mérőpohár. A tankolás így nem egyszerű rutin volt, hanem egy kis művelet, amelyet minden Trabant-tulajdonos fejből tudott.
A kék füst és a jellegzetes szag
Mivel az olaj a benzinnel együtt égett el, a Trabant kipufogójából jellegzetes, kékes füst távozott, különösen hidegindításkor és gyorsításkor. A kétütemű keverék szaga összetéveszthetetlen volt, és sokak számára ma is azonnal a nyolcvanas évek utcáit idézi.
Ez a füst környezetvédelmi szempontból komoly hátrány volt. A kétütemű motorok sokkal több szennyezőanyagot bocsátottak ki, mint a korszerű négyüteműek, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltás után gyorsan kiszorultak az utakról.
Ma is így kell
Aki ma Trabantot tart, annak ugyanúgy olajat kell kevernie a benzinhez, mint egykor. A modern kétütemű olajok jobb minőségűek, és a mai benzinhez igazított keverési arányokról a Trabant-klubok és szakszervizek adnak tanácsot.
A keverés ma már inkább a veterán autózás hangulatához tartozik. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a szag és ugyanaz a hang, amely évtizedekkel ezelőtt a hétköznapok része volt.