Fordítsd meg!
A magnókazettáknak két oldala volt: A és B. Amikor az egyik oldal végére értünk, a kazettát ki kellett venni, megfordítani, és visszatenni a magnóba. Ez a mozdulat a kazettás korszak egyik legjellegzetesebb gesztusa lett.
De miért kellett megfordítani? Miért nem lehetett egyszerűen végigjátszani az egész kazettát egy irányban?
A szalag két sávpárja
A magnókazetta szalagján a hang nem a teljes szélességen futott. A szalag szélességét két részre osztották: az egyik félen az A oldal, a másikon a B oldal hangja volt. Mindkét félen egy-egy sztereó sávpár futott, vagyis összesen négy sáv volt a szalagon.
A magnó feje egyszerre csak az egyik felet olvasta. Amikor a kazettát megfordítottuk, a szalag másik fele került a fej alá, és a B oldal zenéje szólalt meg, miközben a szalag ellenkező irányban haladt.
Miért így tervezték?
Ez a megoldás duplájára növelte a kazetta játékidejét anélkül, hogy több szalagot kellett volna belepakolni. Egy C90-es kazettán mindkét oldalra 45 perc zene fért, így összesen 90 perc lett a játékidő.
A megoldás egyszerű volt, és nem igényelt bonyolult mechanikát. Ezért vált a kazetta olyan olcsóvá és népszerűvé.
A és B oldal a zenében
Az A és B oldal fogalma a hanglemezekről is ismerős volt. A bakelitlemezeknek szintén két oldala volt, és az előadók tudatosan szerkesztették meg, melyik dal kerüljön az egyik, illetve a másik oldalra. A kislemezek A oldalán volt a sláger, a B oldalán egy kevésbé ismert dal.
A kazetták gyakran követték a lemezek beosztását. Egy album A oldala a kazetta A oldalára, a B oldal a B oldalra került, így a hallgatók ugyanazt a sorrendet hallották, mint a lemezen.
Az üres szalag a végén
Ha egy album egyik oldala rövidebb volt, mint a kazetta oldala, a végén hosszú csend következett. Ilyenkor vagy előretekertünk, vagy megfordítottuk a kazettát. A saját felvételeinknél ezt a maradék időt gyakran egy-két rövidebb dallal töltöttük ki.
A kazetta elején is volt egy rövid, nem felvehető szakasz, az úgynevezett befűzőszalag. Ha túl korán kezdtük a felvételt, az első másodpercek elvesztek, ezért mindenki megtanulta, hogy kicsit előre kell tekerni a felvétel előtt.
Az autoreverse és a megfordítás vége
A későbbi magnókban megjelent az autoreverse funkció, amely automatikusan átváltott a B oldalra, anélkül, hogy a kazettát ki kellett volna venni. Ez sok helyen kényelmesebbé tette a zenehallgatást, különösen az autóban és a Walkmanekben.
A kazetta megfordítása mégis nosztalgikus emlék maradt. Egy kis szünet a zenében, egy mozdulat, amely összekötött a lejátszott zenével, és amely a digitális korszakban végleg eltűnt.