Felvétel indul
Egy jó szám kedvéért sokszor órákig ültünk a rádió mellett, ujjunkat a felvétel és a szünet gombon tartva. Ha a műsorvezető bemondta, hogy most jön a kedvenc dalunk, egyszerre kellett megnyomni a két gombot, és reménykedni, hogy a bemondó nem beszél bele az elejébe vagy a végébe.
A rádióból felvett slágerek sokszor csonkák voltak: hiányzott az első néhány másodperc, vagy a végén belekezdett a következő műsor. Ez mégsem zavart senkit, hiszen a lényeg az volt, hogy a dal a miénk lett, és bármikor újrahallgatható.
A mixkazetta mint személyes üzenet
A mixkazetta összeállítása komoly munka volt. Ki kellett választani a dalokat, eldönteni a sorrendet, és úgy beosztani, hogy kiférjenek az oldalra. Egy 90 perces kazetta egy oldalán 45 perc zene fért el, és mindenki ismerte azt a pillanatot, amikor az utolsó szám közepén véget ért a szalag.
Egy jól összeállított kazetta több volt egyszerű zenei válogatásnál. Üzenet volt: barátnak, szerelemnek, tesónak. A dalok sorrendje, a címek és a hangulat együtt mondtak el valamit, amit szavakkal talán nehezebb lett volna.
Kézzel írt borítók
A kazettához borító is járt, amelyet kézzel írtunk meg. Sokan gondosan, szépírással vagy nyomtatott betűkkel vezették fel a dalok címét, mások rajzokat, ragasztott képeket vagy újságkivágásokat is tettek rá. A borító a kazetta arca volt.
Egy régi mixkazetta borítója ma is azonnal visszarepít az időben. A tollvonások, az áthúzások és a kis megjegyzések olyan személyes nyomok, amelyeket egy digitális lejátszási lista már nem tud visszaadni.
Másolás kétkazettás magnón
A kazetták kézről kézre jártak. Ha valakinek megvolt egy új album, a barátok kölcsönkérték és átmásolták. Erre a kétkazettás magnók voltak a legalkalmasabbak: az egyik oldalon a forrás, a másikon az üres kazetta, és a gép átmásolta a zenét, néha gyorsított sebességgel is.
Minden másolással romlott valamennyit a hangminőség, és a sokadik generációs másolatok már sustorogtak, zajosak voltak. Ez azonban nem számított, hiszen ezen keresztül jutott el a zene olyanokhoz is, akik nem tudták megvenni az eredetit.
A Walkman mindenhová vitte
A hordozható kazettás lejátszók megjelenésével a mixkazetta a zsebünkbe költözött. A buszon, az iskolába menet vagy a nyaraláson ugyanazokat a dalokat hallgattuk újra és újra, és a kazetta sokszor addig forgott, amíg a szalag meg nem nyúlt.
Az elemek kímélése miatt a tekerést gyakran ceruzával oldottuk meg, a kazettatartó pedig a táska állandó lakója lett. Egy-egy kedvenc kazetta évekig velünk utazott.
Miért ennyire erős emlék?
A kazetta lassú és tökéletlen volt, de éppen ezért személyes. A zenét nem csak meghallgattuk, hanem dolgoztunk érte: felvettük, összeállítottuk, megírtuk a borítóját, és odaadtuk valakinek. A mai streamingvilágban mindez egy kattintás, akkor viszont órák munkája volt.
A kazetta így nemcsak hanghordozó volt, hanem kapcsolat. Összekötötte a barátokat, a szerelmeseket és a generációkat, és talán ezért nem tudjuk ma sem kidobni a fiók mélyén lapuló régi kazettákat.