Ugyanaz a tok, több zene
A magnókazetták különböző hosszúságban készültek: a C60 hatvan, a C90 kilencven, a C120 százhúsz perc zenét tudott rögzíteni, két oldalra elosztva. Kívülről mindegyik ugyanakkora volt, hiszen ugyanabba a magnóba kellett illeszkednie.
De ha a tok ugyanakkora, hogyan fért bele több zene? A válasz egyszerű: a hosszabb kazettákba vékonyabb szalagot tekertek.
Vékonyabb szalag, hosszabb idő
A magnókazetta szalagja állandó sebességgel, másodpercenként 4,76 centiméterrel haladt. Hosszabb játékidőhöz tehát hosszabb szalag kellett. Mivel az orsók mérete adott volt, csak úgy lehetett több szalagot feltekerni, ha az vékonyabb lett.
A C60-as kazetták szalagja volt a legvastagabb, a C90-é vékonyabb, a C120-é pedig még annál is vékonyabb. A különbség szabad szemmel alig látszott, de a használat során nagyon is érezhető volt.
Miért volt kényesebb?
A vékonyabb szalag sérülékenyebb volt. Könnyebben megnyúlt, gyűrődött és szakadt, különösen a gyors tekerésnél vagy ha a magnó nem volt tökéletes állapotban. A megnyúlt szalagon a zene „nyávogott”, a hangmagasság ingadozott.
A vékonyabb szalagnál az átütés is erősebb lehetett: a feltekert rétegek egymásra hatottak, és halkan hallani lehetett a következő vagy előző menet hangját, például egy visszhangszerű előhangot egy szám elején.
A C90 volt az arany középút
A legtöbben mégis a C90-es kazettát használták. Egy oldalára 45 perc zene fért, ami egy átlagos nagylemez egy oldalának vagy akár egy egész albumnak felelt meg. Egy C90-es kazettára így egy teljes album mindkét oldala vagy egy hosszú válogatás kényelmesen ráfért.
A C90 jó kompromisszum volt a hosszúság és a megbízhatóság között. A C60 tartósabb volt, de rövidebb, a C120 hosszabb, de sokkal kényesebb, ezért sokan inkább kerülték.
A gyűrött szalag mentése
Ha a magnó bekapta a szalagot, a vékonyabb kazetták szenvedtek a legtöbbet. A kiszedett, összegyűrődött szalagot óvatosan ki kellett simítani, majd ceruzával vissza kellett tekerni. Egy C120-as kazettánál ez gyakran reménytelen vállalkozás volt.
A tapasztaltabb felhasználók ezért fontos felvételekhez inkább rövidebb, vastagabb szalagú kazettát választottak, a hosszabbakat pedig csak kevésbé értékes anyagokhoz használták.
Egy kis fizika a mindennapokban
A magnókazetták hosszúsága és vastagsága jól mutatja, hogyan befolyásolta a fizika a mindennapi zenehallgatást. Az emberek tapasztalatból tudták, melyik kazettát mire érdemes használni, még ha a pontos okot nem is ismerték.
A C60, C90 és C120 feliratok ma is ismerősek. Egy olyan korszakot idéznek, amikor a zene hossza fizikai szalaghosszt jelentett, és minden választásnak volt valamilyen ára.