Motor elöl, hajtás hátul
A klasszikus Lada elöl elhelyezett motorral és hátul hajtott kerekekkel készült. A motor ereje egy kardántengelyen keresztül jutott el a hátsó tengelyhez, amely az autó alatt, a padlóban kialakított alagútban futott végig. Ma ez az elrendezés inkább sportautókra és nagyobb limuzinokra jellemző, a hetvenes években viszont teljesen hétköznapi volt.
A Lada alapját adó Fiat 124 is így készült, és a hatvanas évek végén a legtöbb családi autó hátsókerék-hajtású volt.
Miért volt akkor ez a megszokott?
A hátsókerék-hajtás régóta bevált, egyszerű és megbízható megoldás volt. Az első kerekeknek így csak kormányozniuk kellett, nem kellett hajtaniuk is, ezért nem volt szükség bonyolult, a kormányzás közben is erőt átvivő csuklókra. Ezek a csuklók akkoriban drágák és kopékonyak voltak.
Az elsőkerék-hajtás ugyan már létezett, de csak a hatvanas–hetvenes években kezdett igazán elterjedni a kisebb autókban. A Lada tervezésekor a hátsókerék-hajtás volt a biztos, kipróbált választás.
Strapabíró technika rossz utakra
A Lada hátsókerék-hajtású technikája kifejezetten strapabíró volt, ami a szovjet és kelet-európai útviszonyok között nagy előny volt. A kardántengely, a hátsó híd és a differenciálmű egyszerű, robusztus szerkezetek voltak, amelyeket házilag is lehetett javítani.
Az alkatrészek évtizedekig elérhetők maradtak, és a szerelők kívülről ismerték ezt a technikát. Egy Lada hátsó hídja sokáig kibírt komoly terhelést is.
Télen a homokzsák is jól jött
A hátsókerék-hajtásnak volt egy hátránya: a motor elöl volt, a hajtott kerekek hátul, ezért a hátsó tengelyen kevés súly volt. Havas, jeges úton a hátsó kerekek könnyebben kipörögtek, és az autó fara kicsúszhatott.
Sok Lada-tulajdonos ezért télen homokzsákot vagy más nehezéket tett a csomagtartóba, hogy jobban tapadjon a hátsó tengely. A hóban való elindulás és a csúszós kanyarok kezelése külön vezetési tudást igényelt.
Az elsőkerék-hajtás megérkezik
Az AvtoVAZ első elsőkerék-hajtású modellje, a VAZ-2108, nyugaton Lada Samara néven, 1984-ben jelent meg. Ez modernebb, ferdehátú autó volt, amely egészen más formavilágot és technikát képviselt, mint a klasszikus Zsiguli.
A hátsókerék-hajtású klasszikus Ladák azonban még évtizedekig gyártásban maradtak, és a 2107-es változat egészen a 2010-es évekig készült. Ez is mutatja, mennyire bevált ez az egyszerű konstrukció.
Ma már különlegesség
Ma a hátsókerék-hajtás a családi autók között ritkaság, inkább a sportos, prémium modellek jellemzője. Egy régi Lada vezetése ezért ma különleges élmény: érezni a hátulról toló erőt, és a kormány is másként viselkedik, mint egy mai elsőkerekes autóban.
A veterán Lada-rajongók körében ez a hajtás a típus karakterének fontos része. Ami egykor teljesen természetes volt, az ma a régi autózás egyik kedves különlegessége.