A gomb, amit minden téli reggel kihúztunk
A régi Ladák műszerfalán ott volt egy kis húzógomb, amelyet hideg reggeleken indítás előtt ki kellett húzni. Ez volt a szívató. Nélküle a hideg motor nehezen vagy egyáltalán nem indult, és ha mégis, gyakran rögtön le is fulladt.
A szívató kezelése igazi tudomány volt. Mennyire kell kihúzni, mikor lehet visszatolni, és mit kell csinálni, ha mégsem indul a motor? Minden Lada-tulajdonos megtanulta, többnyire a saját kárán.
Miért kellett a hideg motornak más keverék?
A Lada karburátoros motorral működött. A karburátor feladata az volt, hogy a beszívott levegőhöz megfelelő mennyiségű benzint keverjen. Hideg motornál azonban a benzin egy része nem párolgott el rendesen, hanem lecsapódott a hideg szívócső falán, így a hengerekbe a szükségesnél soványabb keverék jutott.
A hideg motornak ezért dúsabb, több benzint tartalmazó keverékre volt szüksége. Ezt állította elő a szívató.
Hogyan működött a szívató?
A szívató egy kis pillangószelepet zárt le a karburátor levegőbeömlőjében. Ha a szelep részben zárva volt, kevesebb levegő jutott be, és a motor erősebb szívása több benzint ragadott magával. Az eredmény egy dúsabb keverék lett, amellyel a hideg motor is beindult.
A műszerfali gomb egy bowdenen keresztül mozgatta ezt a szelepet. Minél jobban kihúzták a gombot, annál jobban zárt a szelep, és annál dúsabb lett a keverék.
A visszatolás művészete
A szívatót nem lehetett sokáig kihúzva hagyni. Ahogy a motor melegedett, egyre kevesebb dúsításra volt szüksége, ezért a gombot fokozatosan vissza kellett tolni. Ha valaki elfelejtette, a motor túl dús keveréket kapott: nőtt a fogyasztás, kormozódtak a gyertyák, és a kipufogóból fekete füst jött.
A tapasztalt vezetők a motor hangjából és a fordulatszámból érezték, mikor lehet visszatolni a gombot. Sokan néhány száz méter után már félig visszanyomták, majd teljesen, amikor a motor átmelegedett.
Amikor „befulladt” a motor
A túlzott szívatás is okozhatott gondot. Ha valaki túl sokáig próbálkozott kihúzott szívatóval, a motor „befulladhatott”: a hengerekbe annyi benzin került, hogy a gyertyák elnedvesedtek, és a motor már egyáltalán nem indult.
Ilyenkor türelemre volt szükség. Visszatolt szívatóval, gázpedált lenyomva kellett próbálkozni, vagy várni néhány percet, hogy a felesleges benzin elpárologjon. A téli reggeleken ez a rituálé sok családban ismerős jelenet volt.
Az automatika és az injektor kora
A későbbi autókban megjelent az automata szívató, amely a motor hőmérsékletétől függően magától szabályozta a keveréket. Az igazi fordulatot azonban az üzemanyag-befecskendezés hozta, amelynél egy elektronika pontosan kiszámolja, mennyi benzinre van szükség, így a szívató teljesen feleslegessé vált.
A kézi szívató ma már csak a veteránautók tulajdonosainak ismerős. Egy régi Lada beindítása azonban ma is egy kis szertartás: kihúzott gomb, néhány tekerés, majd a motor köhögve, de elindul.