A kazetta, amit nem kellett megfordítani
Az autoreverse funkció egyszerű, de nagyon kényelmes ötlet volt: amikor a kazetta egyik oldala véget ért, a magnó automatikusan átváltott a másikra, anélkül, hogy ki kellett volna venni a kazettát. A zene így szinte megszakítás nélkül folytatódott.
Ez különösen fontos volt ott, ahol a kazetta megfordítása nehézkes vagy veszélyes lett volna, például vezetés közben vagy séta közben, a zsebben lapuló Walkmannél.
Hogyan működött?
A kazetta megfordításakor a szalag másik fele kerül a fej alá, és a szalag ellenkező irányba halad. Az autoreverse magnók ugyanezt a hatást érték el, csak a kazetta mozgatása nélkül. Megfordították a szalag haladási irányát, és közben a fejet is átállították, hogy a szalag másik felén futó sávokat olvassa.
Ehhez kétféle megoldás létezett. Egyes magnókban a fej fizikailag elfordult vagy elmozdult, másokban egy négysávos fej egyszerre volt alkalmas mindkét oldal olvasására, és elektronikusan választották ki, melyik sávot kell használni.
Honnan tudta, hogy vége az oldalnak?
A magnó érzékelte, amikor a szalag a végére ért. A szalag megfeszült, az orsó megállt, és ez jelezte a mechanikának, hogy irányt kell váltani. Egyes rendszerek a szalag végén lévő átlátszó befűzőszalagot is figyelték optikai érzékelővel.
Az irányváltás egy kis kattanással és néhány másodperces szünettel járt, majd a zene a másik oldalon folytatódott. Sok magnón folyamatos lejátszási mód is volt, amely végtelenítve, oda-vissza játszotta a kazettát.
A minőség ára
Az autoreverse kényelmes volt, de nem tökéletes. A fej mozgatása vagy a négysávos fej miatt a B oldal hangminősége gyakran kissé gyengébb volt, mint az A oldalé. A fej dőlésszögének, az azimutnak a pontatlansága miatt a magas hangok tompábbak lehettek.
A hifirajongók ezért gyakran előnyben részesítették a hagyományos, egyirányú magnókat, amelyek pontosabb hangot adtak. A hétköznapi használatban azonban a kényelem sokszor fontosabb volt.
Autós magnók és Walkmanek
Az autoreverse leginkább az autós magnókban és a hordozható lejátszókban terjedt el. Vezetés közben a kazetta megfordítása elterelte a figyelmet, ezért az autoreverse valódi biztonsági előnyt is jelentett. A Walkmanekben pedig nem kellett elővenni a készüléket a zsebből.
A nyolcvanas–kilencvenes években az autoreverse egyre több készüléken megjelent, és a kazettás magnók egyik vonzó extra funkciója lett.
Egy kényelmi újítás emléke
Az autoreverse ma már csak a régi magnók és Walkmanek jellemzője, de akkor fontos újításnak számított. Egy olyan világban, ahol a zenehallgatás még fizikai mozdulatokkal járt, minden kényelmi funkció értékes volt.
A kattanás, amellyel a magnó irányt váltott, és a pillanatnyi csend utána ma is sokakban felidézi a hosszú autós utakat és a zsebben forgó kazettákat.