Egy lépés, és megakad a zene
A hordozható CD-lejátszók korai korszakának legnagyobb bosszúsága az volt, hogy a zene ugrott. Egy határozottabb lépés, egy zökkenő a buszon vagy egy hirtelen mozdulat elég volt ahhoz, hogy a zene megakadjon, ismétlődjön vagy egy pillanatra elhallgasson.
A Discmant ezért sokan csak óvatosan, vízszintesen tartva használták, és séta közben szinte lélegzetvisszafojtva vigyáztak rá.
A lézernek pontosan kellett követnie a sávot
A CD-n az adatok egy spirális sávban helyezkednek el, amelynek menetei mindössze 1,6 mikrométerre vannak egymástól. A lejátszó lézerének ezt a rendkívül keskeny sávot kellett pontosan követnie, miközben a lemez nagy sebességgel forgott.
Egy rázkódás elég volt ahhoz, hogy a lézer kizökkenjen a sávból. Ilyenkor a lejátszónak újra meg kellett keresnie a helyes pozíciót, és ez idő alatt a zene megszakadt.
A kazettás Walkman nem ugrott
A kazettás Walkmanek nem szenvedtek ettől a problémától. A szalag folyamatosan haladt a fej előtt, és egy kis rázkódás legfeljebb egy apró hanghibát okozott. Ezért sokan a hordozható CD-lejátszók megjelenése után is a kazettás Walkmanhez ragaszkodtak, különösen sportoláskor.
A CD jobb hangminőséget adott, de a mozgás közbeni használat sokáig a kazetta előnye maradt.
Az ESP és a rázkódásvédelem
A megoldást a rázkódásvédelem hozta, amelyet sok gyártó különböző néven hirdetett: anti-shock, ESP vagy hasonló feliratokkal. A lejátszó a zene néhány másodpercét előre beolvasta egy memóriába, és a fejhallgatóba ebből a pufferből szólt a zene.
Ha a lézer kizökkent, a lejátszó a tárolt részből folytatta a zenét, miközben a lézer visszatalált a helyes pozícióra. A hallgató így nem vett észre megszakítást, legalábbis rövidebb zökkenőknél.
Másodpercek, amelyekért fizettünk
A rázkódásvédelem hossza fontos vásárlási szempont lett. A dobozokon büszkén hirdették, hány másodpercnyi védelmet nyújt a készülék, és a hosszabb puffer magasabb árat jelentett. A tíz, húsz, majd negyven másodperces védelem egyre megbízhatóbbá tette a lejátszókat.
A rázkódásvédelemnek ára is volt: a memória működtetése több energiát fogyasztott, így az elemek gyorsabban merültek le.
Az ugráló zene emléke
A rázkódásvédelem megjelenésével a hordozható CD-lejátszók sokkal használhatóbbak lettek, de a teljes megoldást végül az MP3-lejátszók hozták, amelyekben nem volt forgó lemez.
Az ugráló Discman emléke ma mosolyt csal sokak arcára. Azt az időszakot idézi, amikor a digitális zene még törékeny volt, és a séta közbeni zenehallgatás egy kis óvatosságot igényelt.