Egy apró tolóka a sarokban
A 3,5 colos floppylemez egyik sarkában volt egy kis, szögletes nyílás egy elhúzható műanyag tolókával. Aki dolgozott floppyval, tudta, hogy ez az írásvédelem: ha a tolókát elhúzták, és a nyílás szabadon maradt, a meghajtó nem írhatott a lemezre.
Ez az egyszerű, mechanikus megoldás sok fontos adatot mentett meg a véletlen törléstől, és a floppys korszak egyik legismertebb apró részlete lett.
Hogyan működött?
A meghajtó egy kis érzékelővel ellenőrizte, hogy a lemez sarkában lévő nyílás nyitva van-e vagy zárva. A 3,5 colos lemeznél ha a nyílás nyitva volt, a lemez írásvédett lett: olvasni lehetett róla, de írni, törölni vagy formázni nem.
A megoldás teljesen mechanikus volt, nem függött a számítógéptől vagy a programoktól. Emiatt megbízhatóan működött, és egy vírus vagy egy elrontott parancs sem tudta megkerülni.
Az 5,25 colos lemez fordított logikája
A korábbi, hajlékony 5,25 colos lemezeknél az írásvédelem másként működött. A lemez szélén egy kis bevágás volt, és ha ezt egy matricával leragasztották, a lemez írásvédetté vált. A dobozokban ezért mindig ott volt egy ív kis öntapadós címke.
A logika tehát fordított volt: a 3,5 colosnál a nyitott nyílás védett, az 5,25 colosnál a leragasztott bevágás. Sokan ezt össze is keverték, amikor egyik formátumról a másikra váltottak.
Mire használtuk?
Az írásvédelem leginkább az eredeti telepítőlemezek és a fontos mentések védelmére szolgált. A programok gyakran írásvédett lemezeken érkeztek, hogy a felhasználó véletlenül se írja felül őket, és a saját biztonsági mentéseinket is érdemes volt így tárolni.
A vírusok korszakában is hasznos volt. Egy írásvédett lemezre a vírus nem tudott rákerülni, ezért a fertőzött gépek tisztításához használt rendszerindító lemezeket mindig írásvédetten tartották.
„A lemez írásvédett”
Szinte mindenki találkozott azzal a hibaüzenettel, amely közölte, hogy a lemez írásvédett, és ezért nem lehet rá menteni. Ilyenkor ki kellett venni a lemezt, átkattintani a tolókát, és újra próbálkozni. Ez egyszerű volt, de egy sietős mentésnél bosszantó lehetett.
Néha a tolóka magától elmozdult a táskában, és csak a mentésnél derült ki, hogy a lemez védett állapotban van. Egy kis figyelmetlenség, ami a floppyhasználók mindennapjainak része volt.
Az írásvédelem öröksége
A floppyk eltűnésével az írásvédő kapcsoló sem tűnt el teljesen. Az SD-memóriakártyák oldalán ma is ott van egy hasonló kis tolóka, amely ugyanezt az elvet követi. A fizikai írásvédelem gondolata tehát évtizedeken át velünk maradt.
A floppy kis kapcsolója jól mutatja, hogy a régi technológiák milyen egyszerű, de hatékony megoldásokkal védték az adatainkat. Egy apró műanyag darab, amely mögött egy egész korszak óvatossága állt.