Először fel kellett hívni az internetet
A betárcsázós internetnél a számítógép nem volt állandóan hálózaton. A modem valódi telefonszámot hívott fel, és a telefonhálózaton keresztül próbált kapcsolatot létrehozni a szolgáltató modemével. Ezért hallottuk a jellegzetes sípoló, sercegő, egymásra felelgető hangsort. Aki sokat internetezett így, egy idő után már a hangból sejtette, hogy a kapcsolat sikerülni fog-e.
Az 56k nem jelentett mindig 56 kilobitet
A V.90 szabvány 1998-ban egységesítette az addig versengő 56k-s technológiákat. A dobozon szereplő 56k azonban elméleti felső határ volt, és csak letöltésre vonatkozott: feltölteni legfeljebb 33,6 kbit/s-mal lehetett. A gyakorlatban a kapcsolat jellemzően 40 és 50 kbit/s között állt meg, mert a telefonvezeték minősége, a központ távolsága, a zaj és minden további analóg–digitális átalakítás rontott rajta. A modem ilyenkor a stabilitást választotta a maximális tempó helyett.
Néhány kilobit is perceket jelentett
A csatlakozáskor kiírt sebességet mindenki figyelte, és nem véletlenül. Egy 5 MB-os fájl 48 kbit/s-on nagyjából negyedóra alatt jött le, 33,6 kbit/s-on viszont már 20 percnél is tovább tartott. Egyetlen mai nagyobb fénykép letöltése is érezhető időt vett volna igénybe, ezért a korabeli weboldalak sokkal könnyebbek voltak, a képek pedig soronként, lassan rajzolódtak ki.
Internetezés közben foglalt volt a telefon
A modem valódi telefonhívást indított a szolgáltató behívószámára, és amíg a kapcsolat élt, a vonal ugyanúgy foglalt volt, mintha valaki hosszan telefonálna. Aki közben hívni próbálta a családot, foglalt jelzést kapott, és az internetező sem tudott telefonálni. Ebből családi viták egész sora született, főleg ha valaki órákig chatelt. Ráadásul a betárcsázós kapcsolatnál sok helyen a telefonpercek díját is fizetni kellett, ezért sokan az esti, kedvezményes időszakra időzítették az internetezést. Az internet nem háttérszolgáltatás volt, hanem külön program: felcsatlakoztunk, elintéztük, amit akartunk, majd bontottuk a kapcsolatot.
Az ADSL legnagyobb luxusa az állandó kapcsolat lett
Amikor megérkezett az ADSL és a kábelinternet, a nagyobb sebesség mellett legalább ilyen felszabadító volt, hogy a kapcsolat folyamatosan élhetett, és közben a telefon is használható maradt. Eltűnt a tárcsázás, a modem hangja és a kapcsolat bontásának kötelező rituáléja is.
A lassúság más internetet teremtett
Nem indult el automatikusan tíz videó egy oldalon. A zeneletöltés hosszú művelet volt, egy nagyobb program beszerzése pedig akár egész estét igénybe vehetett. Az ember gyakran előbb elolvasta az oldal tetejét, mint hogy az alsó képek megérkeztek volna. A kapcsolat értékes erőforrás volt, ezért célzottan használtuk.
Miért nosztalgikus még a modem hangja is?
Technikailag a betárcsázós internet szinte mindenben rosszabb volt a mai kapcsolatoknál. Mégis erős emlék maradt, mert sok ember számára ez jelentette az első otthoni belépést egy addig elképzelhetetlenül nagy információs térbe. A modem hangja azt jelentette, hogy néhány másodperc múlva elérhető lesz az e-mail, a chat vagy egy távoli weboldal.