A gomb, amit mindenki nyomkodott
Ha egy kölcsönzött VHS-kazetta képén vízszintes, zajos, vibráló csíkok jelentek meg, mindenki tudta, mi a teendő: a tracking gombbal vagy tekerőgombbal addig kellett állítani, amíg a csíkok el nem tűntek vagy a kép szélére nem vándoroltak. Kevesen tudták azonban, mi is történik ilyenkor valójában.
A tracking a videómagnózás egyik legjellegzetesebb kezelőszerve volt, és a hiánya ma is sokaknak feltűnik, ha egy régi kazettát néznek.
Ferde csíkok a szalagon
A VHS-magnó a képet nem egyenes vonalban, hanem ferdén írta fel a szalagra. A gépben egy gyorsan forgó, ferdén álló fejdob volt, amelyen a képfejek ültek. Miközben a szalag lassan haladt, a forgó fejek keskeny, ferde sávokat írtak rá egymás mellé. Ezt nevezik ferde sávos vagy helikális felvételnek.
Ennek köszönhetően egy viszonylag lassan mozgó, keskeny szalagra is elfért a nagy sávszélességű videójel. Cserébe nagyon pontosan kellett eltalálni, hogy lejátszáskor a forgó fejek pontosan ezeken a keskeny sávokon haladjanak végig.
Mit állított a tracking?
A szalag szélén egy úgynevezett vezérlősáv futott, amelyre a felvétel közben szabályos időzítőjeleket írt a gép. Lejátszáskor a magnó ezek alapján igazította a fejdob forgását a szalaghoz. A tracking ezt az időzítést tolta el kicsit előre vagy hátra, hogy a fejek pontosan a felvett sávokra kerüljenek.
Ha a beállítás nem volt pontos, a fejek részben a sávok közötti résen vagy a szomszédos sávon haladtak. Ilyenkor romlott a jel, és megjelentek a jellegzetes zajcsíkok.
Miért kellett éppen a kölcsönzött kazettáknál?
Minden videómagnó egy kicsit másként volt beállítva. A fejek helyzete, a szalagvezetés és a mechanika apró eltérései miatt egy másik gépen felvett kazetta nem mindig illeszkedett tökéletesen a saját magnónkhoz. A videotékás kazetták ráadásul sok különböző gépen fordultak meg, és a szalagjuk is kopott, nyúlt.
Ezért volt a tracking állítása szinte kötelező minden kölcsönzött filmnél. A saját felvételeink általában tisztán szóltak, mert ugyanazon a gépen játszottuk le őket, amelyen rögzítettük.
Az automatikus tracking
A későbbi videómagnók többsége már automatikus trackinggel rendelkezett. A gép lejátszás elején maga kereste meg a legjobb beállítást, és csak nagyon kopott vagy hibás szalagnál kellett kézzel beavatkozni. Ennek ellenére sok magnón megmaradt a kézi állítás lehetősége is.
A tracking mellett a kép állóképnél való remegése vagy a lassított lejátszás minősége is a fejek és a szalag pontos illeszkedésén múlt. A drágább, négyfejes magnók ezért adtak jobb álló- és lassított képet.
A zajcsík mint esztétika
Ma a VHS-zaj, a vibráló csíkok és a remegő kép külön vizuális stílussá váltak. Videoklipek, filmek és közösségi médiás szűrők utánozzák a régi kazetták hibáit, hogy nosztalgikus hangulatot teremtsenek.
Aki valaha állt a videómagnó előtt és tekerte a tracking gombot, pontosan tudja, honnan ered ez a látvány. Akkor bosszantó hiba volt, ma egy egész korszak jellegzetes képi aláírása.