Két sebesség, kétszeres idő
A videómagnók többsége két felvételi sebességet ismert: SP és LP. Az SP (Standard Play) a normál sebesség volt, az LP (Long Play) pedig a lassított, amelynél a szalag fele olyan gyorsan haladt. Ennek köszönhetően ugyanarra a kazettára kétszer annyi felvétel fért.
Egy háromórás kazettára SP módban három óra, LP módban hat óra műsort lehetett rögzíteni. Ez különösen hasznos volt, ha valaki egy egész estét vagy több filmet akart felvenni.
Mit jelentett az E-180?
Az európai, PAL rendszerű VHS-kazettákon a játékidőt egy E betű és egy szám jelölte. Az E-180 180 percet, vagyis három órát jelentett SP módban, az E-240 négy órát. Az amerikai, NTSC rendszerű kazetták T betűvel jelölték a hosszt, például T-120.
A hosszabb kazettákba vékonyabb szalagot tettek, hogy ugyanabba a tokba több férjen. Ez a szalagot kényesebbé tette, könnyebben gyűrődött és nyúlt.
Miért romlott a minőség LP-ben?
A lassabb szalagsebesség azt jelentette, hogy ugyanarra a szalaghosszra több információt kellett felírni. A fejek által felírt sávok keskenyebbek lettek, a jel gyengébb, a kép zajosabb és elmosódottabb. A hang minősége is romlott, különösen az egyszerűbb magnóknál.
Ezért az LP módot általában akkor használták, amikor a mennyiség fontosabb volt, mint a minőség. Egy hosszú sportközvetítés vagy egy sorozat több része jól elfért így, de egy kedvenc filmet inkább SP-ben vettek fel.
LP-felvétel más gépen
Az LP módban felvett kazetták egy másik gépen gyakran még rosszabbul néztek ki. A keskenyebb sávok miatt a fejeknek még pontosabban kellett követniük a felvett csíkokat, ezért a tracking-beállítás kritikusabb lett. Egyes egyszerűbb magnók le sem tudták játszani az LP-felvételeket.
A videotékák kazettái ezért mindig SP-ben készültek, hogy minden gépen a lehető legjobb minőséget adják.
A felvételi stratégia
A videómagnós háztartásokban kialakult egy egész felvételi stratégia. A kazettákat feliratozták, a felvételeket címkézték, és mindenki tudta, melyik kazettán van még hely. Egy kazettára gyakran vegyesen kerültek filmek, rajzfilmek és zenei műsorok, néha még a reklámok is.
A kazetták újrafelhasználása is gyakori volt. Egy régi felvételt egyszerűen felülírtak egy újjal, és néha a régi film utolsó perce még ott maradt a kazetta végén, egy véletlen emlékként.
Az SP és LP öröksége
A digitális felvétel korában a minőség és a hossz közötti választás már alig érezhető. Egy merevlemezes felvevő vagy egy streaming-szolgáltatás szinte korlátlan mennyiségű műsort tud tárolni jó minőségben.
Az SP és LP gombok azonban sokaknak ismerősek. Azt a korszakot idézik, amikor minden felvétel döntést igényelt, és egy kazetta egy egész család televíziós emlékeit őrizte.