A fekete-fehér kép volt a norma
A televízió első magyarországi évtizedében a nézők számára a fekete-fehér kép jelentette magát a televíziót. A színes műsorszórás bevezetése nem egyszerű készülékcserét jelentett: új kamerákra, rögzítő- és adótechnikára, valamint kompatibilis vevőkészülékekre volt szükség. A Magyar Televízió a hatvanas évek második felében kezdte előkészíteni a váltást.
1969 lett az áttörés éve
A színes technikával már korábban is folytak kísérletek, de 1969-ben vált igazán láthatóvá az új korszak. Márciusban megindultak a rendszeres kísérleti sugárzások, április 5-én pedig sor került az első színes stúdióadásra. A technika akkor még különlegesség volt, és csak kevés olyan készülék létezett az országban, amelyen valóban színesben lehetett nézni a műsort.
A második csatorna és a színes kép összekapcsolódott
A hetvenes évek elején a 2. műsor kísérleti adásai részben már színes programokat tartalmaztak. Emiatt sok néző fejében a második csatorna és a színes televízió fogalma összekapcsolódott. A váltás azonban lassú volt: a fekete-fehér készülékek még hosszú ideig többségben maradtak, és a műsorok jelentős része sem készült egyik napról a másikra színes technikával.
A Colorion valódi státuszszimbólum volt
Az Orion és a Videoton is bekapcsolódott a hazai színes készülékek gyártásába. A korai színes tévék nagyon drágák voltak, ezért egy ilyen készülék megjelenése a nappaliban messze nem számított hétköznapi eseménynek. Családtagok, szomszédok és ismerősök is összegyűlhettek egy-egy különleges színes műsor kedvéért, mert sok háztartásban még évekig csak fekete-fehér készülék működött.
A színes kép lassan vált magától értetődővé
A hetvenes évek során fokozatosan nőtt a színes műsorok és készülékek aránya. A nyolcvanas évekre már egyre kevésbé számított különlegességnek, hogy a Híradó vagy egy szórakoztató műsor színesben jelenik meg. A technikai áttörés akkor vált igazán teljessé, amikor a néző már nem azt kérdezte, hogy egy műsor színes-e, hanem észre sem vette, hogy ez valaha kérdés volt.