Mára egyértelmű, hogy beköszöntött az újabb retrókorszak. Mivel pedig az évek szépen telnek, ma már a nyolcvanas évek is retrónak számít, a nyolcvanas évek slágerei a világért sem akarnak kikopni a rádiókból és újra hódít a retródiszkó. Újra uralkodnak az utcai divatban a neonszínek, a koptatott magas derekú répafarmer, a fém zipzáras bőrdzseki és a vastag talpú, magas szárú sportcipők.
A kisebb-nagyobb divatbutikok polcain ott sorakozik az évtized összes jellegzetes ruhadarabja, a neonszínű felsők, kiegészítők és műszálas, fényes neonszínű leggingsek. A nyolcvanas évek trendjének jegyében újra hódít a farmer-farmerkabáttal párosítás. Sok hírességet láthattunk ilyen összeállításban, és a divatmagazinok is sorra hozzák le az ilyen sorozatokat. Aztán persze ott van a már kicsit hétköznapibbá vált punkos szakadt, koptatott ruházat is, ami most újra divatba a fiatalok között.
De mi is volt a 80-as években? Miért az volt a menő, ami?
Mint minden korstílusnál, itt is a közeg segít megérteni a trendeket. A nyolcvanas években teljesítmény és sikerorientáltság az előző évtizedekhez képest sokkal fontosabb lett. A siker, amely az élet minden pontján megmutatkozik. A divat és a kor szépségideálja is ehhez a sikerkultuszhoz igazodott. A természetesség mindinkább háttérbe szorult a megjelenésben. A testépítés és az aerobik divattá vált, és hirtelen széles körben népszerűvé vált a sport. A szépen kidolgozott, karban tartott test azt üzente, hogy az adott személy nemcsak saját testének ura, hanem az élet számos másik területén is népszerű, sikeres ember.
Ehhez persze speciális ruhák is kellettek, a színes, testhez simuló cicanadrágok, bugyik, dresszek, fejpántok és lábszármelegítők pedig szépen lassan a hétköznapi divatba is átmentek, és szokásos viseletekké, kiegészítőkké váltak. A farmer és a sportcipő például teljesen elfogadott öltözékké lett a legkülönfélébb alkalmakkor. A mozgás iránti igény és a sportos testalkat miatt lettek menők a több számmal nagyobb, túlméretezett pólók és pulóverek (na meg a hip-hop popkultúrába való betörése miatt is), amelyek szabad mozgást biztosítottak, és a nem éppen kisportolt alkatot is jótékonyan eltakarták. Ezek az utcai viseletek azóta se tűntek el az aszfaltról.
A hatvanas évek Twiggy-s nőideálja teljesen háttérbe szorult, a gyengébbik nem is uralni akarta önnön testét. A törékeny női imázs helyett erősnek és sikeresnek szerettek volna látszani. A nyolcvanas évekre az emancipációnak köszönhetően sok független nő lett, az egyenjogúsági törekvések háttérbe szorultak, hiszen úgy érezték, most már bármit elérhetnek, minden lehetőség adott. A hirdetések is egyre inkább a nőket célozták meg, hiszen ők is potenciális, független fogyasztókká váltak. 1987-ben indultak először tényleg hatalmas, a maiakhoz hasonló reklámhadjáratok. Egyre fontosabbá váltak a márkajelzések, amelyek feltűnően voltak elhelyezve a pólókra, pulóverekre, baseballsapkákra és kitűzőkre. Ez a mai, a nyolcvanas éveket idéző daraboknál is megfigyelhető.
Neonszín csillogás
Az öltözködésre a nagyon harsány neon színek, a sárga, rózsaszín és a zöld voltak jellemzőek, ez is az aerobik mániából jött, ott voltak a dresszek feltűnő színűek. Az ilyen neonszínű pólók, pulóverek, cipők és fényes, műszálas anyagból készült nadrágok nagyon divatosak voltak. A neonszínű holmik ma is tobzódnak az üzletek kínálatában, és a korábban háttérbe szorult teljesen fényes műszálas darabok is újból megjelentek a polcokon. A neonszínek mellett a fekete bőr divatja is dívott. Pozitívum az állatok számára, hogy bár a bőr menő volt, a bunda ebben az időben háttérbe szorult. A bunda már nem a csillogást, a gazdagságot jelképezte, hanem a természet divatból történő kizsákmányolását, az egyén egoizmusát.
A szimmetria és az aszimmetria egyszerre volt jelen a trendekben. A szigorú sziluettek, a széles vállak, a keskeny derék és a hosszú lábak számítottak az ideálisnak. Jellegzetes nyolcvanas évekbeli elem még a fém cipzár, ami a farmer ruhákon esetenként a gombolást helyettesítette, illetve a széles, behúzott övek. Az összehúzott derék a nyolcvanas évek öltözékének központi eleme volt. A fém zipzár pedig jelen volt a kabátokon, bőrdzsekiken, női miniruhákon, farmerek alján, szóval mindenhol, a funkciónélküliség senkit sem zavart, a lényeg, hogy minél több legyen a slicc. Pamutból készült, szűk, testhez simuló, végig zipzáras ruhákat most is könnyen találunk az üzletekben.
Az uniszex cuccok is ekkor kezdtek elterjedni, a lányok és a fiúk öltözködése egyre jobban közelített egymáshoz. A zipzáras farmerek mellett a koptatott és a márványfarmerek is nagy népszerűségnek örvendtek, sikkesek voltak. Már ebben az évtizedben is hódított a retró –hogy megfelelő legyen a keveredés, számos elem hódított az ötvenes évekből. A futurisztikus és avantgárd formák is nagy szerepet kaptak.
A divatszakma is a korszak társadalmi hullámai szerint alakult. Megjelentek a fekete modellek, mint például Iman Abdulmajid vagy Veronica Webb. Ekkor indult több tervező is, köztük Martin Margiela is. Martin Margiela kollekcióiban újra előbukkantak az eltúlzottan hangsúlyozott vállmegoldással készült ruhák. A külföldiek mellett ekkor számos hazai tervező is előszeretettel irányította a figyelmet a vállakra, érdekes szabásvonalakkal, kialakításokkal. A nyolcvanas években Yves Saint Laurentet főleg festők ihlették meg, 1981-ben Matisse, 1988-ban pedig Picasso, de ez volt Jean-Paul Galutier évtizede is, aki 1985-ben Barbie, 1987-ben pedig a Francia dzsigoló címet viselő kollekcióját mutatta be. A divat egyre jobban nemzetközivé vált, a haute couture-nál sokkal fontosabbá váltak a pret-a-porter kollekciók.
***
