Az ’50-es ’60-as évek trendje és divatvilága
Rock&Roll
A korszak divatját leginkább a rock&roll és a társadalmi kötöttségek, illetve a konzervativizmus ellen lázadó fiatalság határozza meg. Rockabilly, Pin-up lányok, hatalmas autók, pöttyös női ruhák, pomádé, bőrdzsekik, amerikai álom.
Manapság már a modern divattervezők is egyre gyakrabban kacsingatnak vissza a múltba, a rockabilly pedig reneszánszát éli ismét, ezért nem meglepő, hogy a butikok kirakataiból szüleink, nagyszüleink kedvenc ruhadarabjai és kiegészítői köszönnek ránk úton-útfélen. Egy kicsit átfazonírozva, a mai kor testideáljához igazítva, de ugyanazzal a hamisítatlan bájjal, ahogyan emlékezetünkben élnek.
Az ’50-es, ’60-as évek ruhadarabjait egyszerűen nem bírjuk megunni: mintáit, szabásvonalait, színeit. Ha eszünkbe jut ez a korszak, legtöbbször az amerikai divat ugrik be, pedig akkoriban már hazánkban is kezdtek megjelenni a kor hóbortjai és a legkülönbözőbb divathullámok.
A hétköznapi, városi öltözködésben a háború után, az ’50-es évek elejéig a puritán, dolgozó ember volt az eszmény, aki számára csak a praktikum volt a fontos, ezért a konfekcióipar termékeit helyezte előtérbe. A női divat itthon a körömlakkot, a rúzst, a kivágott ruhákat száműzte, túlságosan cicomás szokásnak tartotta, leginkább az uniformizált öltözködésre törekedett. A női divatot a lódenkabát, a micisapka, a svájcisapka, a kartonruha és a flanelblúz fémjelezte.
Az ’50-es évek második felétől azonban itthon is oldódott a puritanizmus. Megjelentek a divatos és jó minőségű csempészáruk a ruhaiparban, egy csapásra jelentőséget kapott a nőies öltözködés és az egyéniség vállalása. A ’60-as évektől újra megjelentek a párizsi divatbemutatókról szóló tudósítások, így a városi divat fellendülését már semmi sem állíthatta meg!
Valamennyire mind tisztában vagyunk a korszaknak a divatos ruhadarabjaival, de vajon ismerjük a nevüket is? Miről is beszélnek, ha szóba kerül a lódenkabát, a gloknis szoknya, a kosárfej vagy a nyári komplé? Most leporoljuk ezeket a kifejezéseket!
Düftinkabát: düftin anyagból készült kabát. A düftin többszöri bolyhosítással, keféléssel és nyírással bársonyos felületűvé tett sűrű, tömött szövet.
Gloknis szoknya: a glokni nem levasalt, hanem szabadon hullámzó ránc. Jellemzően díszítő elem, de női ruhák, szoknyák, kabátok egész formájára is kiható megoldás. A gloknis szoknya alul bővülő, harangszabású.
Kosárfej: női frizurát neveztek el így (pl. Audrey Hepburn jellegzetes hajkoronája), a feltupírozott, búbolt, dauerolt hajat.
Micisapka: ez egy trapéz alakú sapka, amelyet a pesti jasszok apacs mintára viseltek.
Jassz: több jelentése van, korabeli szleng: jelentheti azt is, hogy vagány, belevaló, de egyes esetekben alvilági embert, csirkefogót jelent.
Svájcisapka: lapos, kerek fejfedő, ami a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélkül, férfiaknak és nőknek egyaránt. Eredete a barettre vezethető vissza, amely bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka.
Komplé: ruha, szoknya, kosztüm vagy nadrágkosztüm hozzáillő kabáttal, illetve hosszú kiskabáttal, régen kötelezően azonos anyagból.
Flanel: vászonkötésű vékony kártolt gyapjúszövet, amelyet nem kallóznak, hanem csak mosnak és bogácsolnak.
Nylon: Wallace Hume Carothers amerikai vegyész 1937. február 16-án szabadalmaztatta a nylont, 9 évnyi kutatómunka után. A szintetikus fonal univerzális alkalmazhatóságát szintén Carothers ismerte fel. A „Rost 66” munkanevű anyagból hamarosan nylon lett, abból pedig harisnya. 1939-ben egy nap alatt hódította meg Amerikát. 1954 óta a nylon a lineáris, alifás poliamidok minőségi megjelölése. Nálunk a szocializmusban előszeretettel használták ezt az anyagot, otthonkák, harisnyák és egyéb ruhadarabok készültek belőle.
Pied-de-poul: egyfajta szövésmód és mintázat. Francia eredetű kifejezés, magyar megfelelője a tyúklábminta. Nem nyomott mintáról van szó, a karakteres rajzolatot maga a szövési mód adja ki. Általában fekete-fehér fonalból alakítják ki a mintát, vagy fehér és gesztenyebarna színűből. A tyúklábmintás szövet leginkább gyapjúból és pamutból készül. Régen gyakran készítettek belőle szoknyákat, nadrágokat, sapkákat, kabátokat.
Kartonruha: karton anyagból régen előszeretettel készítettek könnyű nyári ruhákat. Ma a közepes erősségű és finomságú pamutvásznat nevezik így, amelyet többnyire nyomott mintával forgalmaznak, ágyneműkhöz, ruhákhoz, kötényekhez. A karton anyag tulajdonképpen pamutszövet vászonkötésben. Legkésőbb a 17. századtól már Európában is ezen a néven ismert. Indiából tarkán nyomott pamutszövetként került a kontinensre, a francia „indienne” megfelelője. A kartonruhák általában pörgős fazonú alsórésszel készültek, szűk derékrészére vékony övet raktak. Később divatba jöttek a keményebb, merevebb „zsákszabású” kartonruhák is.
